Eccer vót, hun nem vót, a Szamoson és a Túron is túl, egy kurta farkú kismalac túrt. Mindig az volt az álma, hogy elmehessen a bálba, de azt álmában sem gondolta volna, hogy egyszer a feje a testétől elválva belekerül egy tálba. Faluhelyen ugyanis öldöklési szezon van mostanság és családom jóvoltából rengeteg úgynevezett kóstoló jutott a birtokomba. Macsuékkal összefogva kiknek szintén jutott a jóból, elhatároztuk, hogy hurkapartyt csapunk barátaink tiszteletére és nem utolsó sorban, hogy eltűnjön az a hat kiló hurka, amit közösen kaptunk. Tegnap történt az esemény, jómagam soha nem készítettem még efféle eledelt, ezért a főzőcske Gabesz(25) betépett konyhájában készült. Gondoltuk ketten csak kisütjük, hogyan kell ezt az állítólag végtelenül eccerű ételt elkészíteni, kifundáltuk, hogy ehhez pároltkápi is dukál, aminek a fortélyait szintén egyikünk sem ismeri, Gabesz(25) azt állította, hogy neki már sikerült előállítani ilyesmit, úgyhogy rábíztam magam. A végeredmény egy új találmány a hurkacsipsz lett, mivel egy cseppet elnéztük az időt, nézegettük mi, hogy jó lesz-é már, de mindenki azt mondogatta, hogy Ő jól átsütve szereti, így született meg ez az új hungarikum. Elképzeltük, hogy a boltok polcait ellepi a hurkacsipsz, lekörözve ezzel azt a sok egészségtelen vackot, amivel tömnek bennünket. A párolt káposztát most nem firtatnám, szerintem ehetetlenre sikeredett, egyedül Stufa  volt megelégedve szerinte a hurka hurka ízű a káposzta káposzta ízű volt.

Ja, egyikünk sem szereti a hurkát.