visszatértem közkívánatra, hatalmas porblémával küszködve, de itt vagyok. Normármostan az gondjaim oka, hogy nem tudom eldönteni, hogy írjam a tőlem megszokott nyavajgásokat és az izgalmasabbnnál izgalmasabb kalandjaimat, átitatva az én kifinomult humorommal, vagypediglen álljak át teljesen a költészetre és legyek kibaszott légiesen fennkölt. A fennkölséggel egy bajom van csak, hogy nem vagyok az, de mint tudjuk az ember változik és én nagyon tanulékony vagyok. A nyavajgás viszont elválaszthatalan részemet képezi, jajajaj mennyi gond már az év elején.
Az elvárásokról már nem is beszélve, tudom-tudom én rinyáltam, hogy senki sem olvas (persze ez még a fennköltségem előtti időkben történt), de most hogy ennyi az kultúrára kiéhezett lény olvas, nem mesélhetek a tömegközlekedéses kalandjaimról, meg arról, hogy mennyire vágyom egy alfahímre.
                             Óóóóó, megszünt ismeretlenség be hiányollak!
Nu, egyszónakisszázavége holnapig eldöntöm, amennyiben fennkölten kelek úgy ez a blog is fennkölt lesz ezentúl, ha nem maradok én aki voltam, ez a rettenetesen jófej lény, aki meg akarja osztani a barátaival a napjai történéseit. Olvastátok már az évezred szilveszeri bulijának meséjét? Akkor talán az következik!