azt jelenti, hogy a férfi önmaga óriási képét vetítette az égre. Úgy vélte, Isten éppolyan mindenható és mindentudó hím, mint ő, a teremtés koronája. S mivel teremteni akart, mert ellenállhatatlan vágyat érzett rá, de nem volt kivel, kitalált magának egy olyan alacsony rendű lényt, akinek szellemet nem adott (az csak a férfinak jár), csupán testet, mégpedig formás testet s némi butácska kis lelket. Ezt az asszonyi állatot elnevezte Nőnek. Ennek a lénynek méhe volt és rendkívül kívánatos hüvelye. Esze viszont olyan kevés, hogy igazán komoly dologba nem lehetett bevonni. Az asszonyi állatot az Istenhez hasonlatos férfi időnként megkívánta, ilyenkor verseket írt hozzá, s fölgerjedt állapotában még magasztalta is. De amikor gerjedelme kielégült, az istennőből, újra állat lett.