azaz a pihenőidő.

Mert azér régen ez nem így vót, a kiváló dolgozó hétfőtől-péntekig bejárt gyárba vagy a téeszbe, ki csupán melegedni, ki, azért mert éppen építkezett és kellett az alapanyag, de az üzemi koszt is már megérte azt a nyolcóra semmittevést. Nu, de nem is erről akarom én itt osztani az eszet, hanem arról, hogy a pihenés azasztán szent volt, abban nem ismert pardont a fent említett kiváló dolgozó. Hazament, megverte az asszonyt meg a pulyákat felhúzott a kútból pár sört, és nézte a feketefehér tévéjét, ha vót nekije, akinek nem az meg felment a presszóba vagy a korcsmába és ott pihente ki a dolgos nap fáradalmait, természetesen ez a hímnemű kiváló dolgozókra vonatkozott. Amennyiben a kiváló dolgozó nőnemű lényként tengette életét a meló része hasonlóan alakult, mikor viszont hazament leengedte műanyag cekkerbe, a kútba a kőbányaikat, hogy az urának jó hűs legyen mire megfáradva hazaér, odatette a puliszkát főlni, amikor megjött az ember jól kihúzta nála a gyufát, hogy az rendesen elverhesse, oszt lefeküdt aludni, és jól kipihente magát.

Ezek mentek hétköznap, a hétvégére most időhiány miatt nem térnék ki, talán majd legközelebb. Az a lényeg, hogy folyamatos pihenésben léteztek, amikor pihenni kellett, pihentek.

 A jelenkor kiváló dolgozója, pedig mire nemvan kényszerítve, le se merem írni.

Többnyire ellátogat valami trendi-multi munkahelyre, ahol hat-nyolcórában netezget, blogot ír, csetelget a szintén rettenetesen elfoglalt barátaival és virtuális ismerőseivel.

Higgyétek el nekem, alig van ideje munkát imitálni!

Munkaidő előtt pár órával, totál kikészülve hulla fáradtan hazarohan felölteni a party gúnyáját, és már fut is tovább mulatni. Miután jól kimulatta magát úgy hajnalfele hazatántorog, felölti az üzleti öltözékét és kezdődik az egész elölről. Meg aztán ott van a heti kötelező póker, azt nem lehet kihagyni, aztán néha, muszáj ellenkező neműekkel barátkozni, és ápolni a normális baráti kapcsolatait is.

Könyörgöm! Mikor van ideje egy mai kiváló dolgozónak pihenni?