A. kéjesen nyújtózott csontjait ropogtatván, szemei még csukva, de az első gondolata az, hogy MA! igen ma meg fog történni az amiről oly régóta álmodozik, meg kell történnie, hiszen semmi ok a halogatásra. Egész napját ennek a gondolatnak szentelte, reggel figyelmesebben készítette sminkjét, nagy gondot fordított a megfelelő parfüm kiválasztására azt akarta, hogy az illata beleivódjék Ő minden agytekervényébe soha el nem illanva onnan. Csak erről beszélt folyamatosan a nap hátalévő részében, minden idegszálával arra összpontosított, hogy mi-hogyan-miképpen lesz majd, arcán kaján vigyor ült bármit csinált. Eljött a várva várt az idő, találkoztak, s minden tökéletesen alakult szó szót követett pár órán keresztül, beszéltek múltról-jelenről, A. lassan elcsendesedett s hallgatta Őt, itta minden szavát s nézte a szájat a szemet csodálta Ő minden mozdulatát, gondolatai elkalandoztak néha agyában dübörgött, hogy MA! ma megkapom Őt.
Hazakísérhetlek? kérdezte Ő. Természetesen válaszolta A. s arcáról onnantól nem lehetett letörölni a mosolyt, mostmár tudta, hogy igen MA megtörténik. Megérkeztem, szól A. a ház előtt ahol lakik, elísérlek az ajtóig mondta Ő. A. szíve hevesebben kezdett verni érezte, hogy nagyon közel van a várva várt, hőn óhajtott AKART pillanat. A. itallal kínálta Őt, Ő kedvesen hárított, nem baj gondolta A. legalább minden pillantara tisztán fogok majd emlékezni. Leültek egymással szemben és Ő beszélt beszélt és beszélt, mintha szerelmes lenne önnön hangjába, 3 óra múltán A. pillái le-le lecsukódtak, figyelme lankadt, de még mindig ott motoszkált benne, hogy Ma még megtörténhet, hiszen későre jár éjfél rég elmúlt, Ő nyilvánvalóan itt alszik majd és akkor, akkor történik, meg. No, még ezt történetet elmesélem és hagylak aludni szólt váratlanul Ő. Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolatid, monda A. majd becsukta Ő mögött az ajtót.