Mint ha vergődő lelked simogatnám s megóvni, zárnám magamba szelídséged, ahogy lassan-lassan ajkaim közé fészkeled magad. A lomha, vánszorgó idő felpörög most, amint nyelvemre csusszansz, fogamhoz érsz, s felriasztod sóhajok surranó raját, az égig látlak nőni, ha rád…
kommentek